Egyszer pünkösd ünnepében,
Május hónap közepében,
Egerecskék mit gondoltak?
Zöld erdőbe kirándultak.
Ujjujuju, félre bánat!
Híre sincsen itt cicának,
Sörös hordót csapra verték,
Cicáékat kinevették.
Cini-cini, cincogattak,
Közbe-közbe iszogattak,
Addig ittak, mind berúgtak,
Puha gyepen elaludtak,
Ó, bús eset, mely megesett!
Cirmos cica rájuk lesett,
Egytól-egyig, hámm, bekapta,
Nem könyörült az ebadta,
Elmesélem, bármint fáj is,
Így végződött a majális.
