– Miért búsulsz, kis mamuskám?
– Ne is kérdezd, ó, papuskám!
Nézd a drága Csöppikét,
Az aranyos kicsikét,
Iskolába kéne adni,
S nincsen madáriskola,
Majd széthasad árva fejem:
Hová adjam? Mondd, hova?
Szól a papus: rontom-bontom
Ez legyen legnagyobb gondom!
Hallgasd a fülemilét,
Andalító énekét.
Sohasem járt iskolába,
S mégis oly szép a dala!
Madár maradjon madárnak,
Nem kell néki iskola!
