Vilike: Csókolom a kezét, kedves Lilike.
Lilike: Isten hozta nálunk, kedves Vilike.
Vilike: Hogy érzi magát, ha szabad kérdenem?
Lilike: Köszönöm kérdésit, csak úgy csendesen.
Vilike: S ha szabad kérdenem, kedves babája?
Lilike: Pompásan. S a maga kis csacsikája?
Vilike: Köszönöm kérdésit, jól érzi magát,
Szépen átaludta a múlt éjszakát.
Lilike: Óh, az én babám is kedves egy baba.
Oly édesen aludt egész éjszaka!
Vilike: Tudja-e, mért jöttem, kedves Lilike?
Lilike: Tudom, ha megmondja, kedves Vilike.
Vilike: Ezt a kis csacsit, ha meg nem bántanám,
Azért a babáért magának adnám.
Lilike: No lám, de nagylelkű! Babáért csacsit!
Ne adjak még rája magának pacsit?
Vilike: Maga nekem pacsit! Minő gondolat!
Hogyan is tehet fel én rólam olyat?
Tudom én, mi illik, kezét csókolom,
Bár kedves csacsi ez, meg is pótolom.
Lilike: Köszönöm a pótlást, el nem fogadom,
Ígérhet száz csacsit, babám nem adom.
Vilike: Igazán nem adja? Ne is adja hát.
Hiszen csak próbára tettem én magát
Tessék a csacsika, kedves Lilike!
Lilike: Oh de derék fiú maga, Vilike!
