A madarak egykor
Királyt választottak,
Ebben határozó
Gyülést is tartottak.
S azt végezték, hogy a
Legkitünőbb köztük,
Álljon megválasztott
Királyul fölöttük.
Ezt hallva egy kicsiny
Nagyravágyó madár,
Gondolt egy furcsát, hogy
Ő lehessen király.
Minden tarka tollat
Magára aggatott,
A mit sok szép madár
Itt-ott elhullatott.
S igy ment a gyülésbe
Azon boldog hitben,
Hogy ott most nálánál
Egy kitünőbb sincsen.
De a mint belépett
Társai elébe,
Rettentő nevetés
Hangzott a fülébe.
Ez még nem volt elég,
Hogy igy kinevették,
De még tollzatát is
Mind leszedegették.
S mivel nem volt köztük
Kitünőbb a sasnál,
Ez lőn egyhangulag
Megválasztott király.
* * *
Más tulajdonával
Dicsekedni nem szép,
A valódi érdem
Jutalmat nyer mindég.
