“Add, add ide a kis babácskát
Ölembe, majd én ringatom,”
Elvettem, de a fa-bubáért
Sirt, sírt a Laczika nagyon,
Hát vissza adtam neki újra,
Hogy szűnjön meg a nagy harag,
De a Laczika bosszúálló,
Ha haragszik rúg és harap.
Haragudott s mit tegyek most én,
Hogy jóvá hozzam a hibát?
Vegyek valamit? Ejh, legjobb tán,
Ha megcsókolom Laczikát.
Ide nyujtá kis piros arczát,
Már nem volt könnyes a szeme;
Megcsókoltam, körülöleltem
S kész volt a békesség vele.
