Nekem a porban fuldokló tömeg,
Ezek az élő, küzdő emberek,
Mind úgy tűnnek fel, mint az elitéltek.
Köröttük hír, dicsőség, ifjúság,
Ujjongó lárma, zengő harsonák,
Diadalittas bűnök és erények.
De mintha mindez azért volna csak,
Hogy mámorukban elkábuljanak,
S ne tudják, mikor a – vérpadra lépnek…
