A halál kénes, keserű szaga
Hányszor gőzölgött már torkomban, –
És rád gondoltam
Mégis minden halálos éjszaka.
Rád, aki oly rég, oly rég hallgatag
Takarod el előttem arcod.
S már nem riasztott
A halál úgy, mint e börtönfalak.
Hiszen ki más? csak a halál vihet
Tehozzád innen még ez estén,
– Hogy megleshetném:
Enyém-e még és vár-e a szived?
1916.
