Járom a haldokló erdőt,
Szomorúság benne minden;
Magam is bús őszi vendég,
Vándorának jól beillem.
Síró szelek viaskodnak
Ezer reszkető faággal,
Sóhajtásuk emlékeddel
A telkemen végigszárnyal.
Keresem a régi nyomon
Vesztett útjainkat benne,
De nincs már itt élő élet,
Ami arra emlék lenne.
Csak ha szálló deres levél
Hidegen a kezemre hull,
Mintha a te fehér árnyad
Fogna kézen szótalanúl —
És vezetne és zokognánk
Ködbe omlott álmok felett —
S hullanának életfánkról
Az utolsó falevelek…
