Kenézy Lajos: Szerelem

Mit busuljak e világon
Más miatt szüntelen?
Hogy ha én senkit se bántok,
Más mit gondol velem?
Ejh hajh! búbánat,
Nem járok én utánad,
Csak csókolgathassam
Babámat!

Még azt mondják, hogy rosz vagyok,
Pedig csak szeretek.
Azért akármit mondjatok,
Mi közöm veletek?
Ejh hajh! soh’ sem jó
A sok beszéd, a sok szó
Ránk is, másra is csak
Búhozó.

Míg beszélnek, én addig csak
Téjarcod csókolom.
Földerít szemed, s az a két
Szép alabást halom.
Ejh hajh! hollóhaj,
Gyönge ajk, miként a vaj,
Megcsókollak, csak hogy
Rám ne vallj!

Oh be boldog, a ki úgy él
Mindenkor, mikint én,
Nem irigykedem senkire
Epésen, feketén.
Ejh hajh! te is ám,
Ne hányd szememre hibám,
Inkább csókolgass meg
Szép babám!

Isten áldja meg jó szíved
Örökre, édesem!
Meszsze mégyek, vagy látsz többé,
Vagy pedig soha sem!
Ejh hajh! virágom,
Ha menni kell, se bánom:
Csak küldj egy két sohajt
Utánam!