Fülöp Áron

Fülöp Áron: Árpád, Anti

Kecskerágó, sárga répa –
Ennek a fele sem tréfa!
Árpád s Anti összebujnak
– Csitt te, csitt te, hallga! –
Meglapulnak, súgnak-búgnak,
Édes anyjuk hallja?

No, most segíts vén szakállam,
Hogy én tüstént kitaláljam, –
Nagy fekete kalamáris,
Sugd meg, hogy mi készül?
Fakatona, generális,
Beszéld el könyv nélkül!

Hogy mi készül, jó barátom,
Hát én mindjárt kitalálom.
Piffeg-püffög, fütyörésző
Vasút készül már ma,
S azon megyünk, ha nem késő,
Holnap Kolozsvárra.

Azon viszünk – hajtsad, vágjad! –
Vásárfiát nagymamának,
Tíz pár csókot egy huzamba –
– Hanem most már ácsi!
Ha meghallja, még elmondja
Nagy bajuszu bácsi!

1895

Fülöp Áron: A tyúkfiak

Büszkén kanyarga széditő magasban
A bérc szülötte, a királyi sas;
Majd a felhőkbe rejté termetét, majd
A földre szálla játszi könnyüséggel.
Bámulva szemlélték a tyúkfiak
Ormáról a boglyába halmozott
Szemétnek és igy szóltak nagyravágyón:
“Hisz szárnyat nekünk is adott az ég,
Mért ne kisérlenők meg ugy repülni!”
A hol a domb meredek s legmagasb volt,
Onnan próbáltak fölrepülni, de
Erőtlenül a földre hulla mind.
Lábát egyik, nyakát töré a másik
S jajgatva sántikált néhánya el.
A bölcs komondor kezde hahotázni
S a bénákhoz lépdelve ezt morogta:
“Lám, dőre, ki többet mer, mint a mennyit
A természet, hogy merjen, engedé.
A sas repülhet a felhők között is,
A tyúkfi csak kaparjon a szeméten!”

Fülöp Áron: Karácsony-este

Szent este a karácsony-este,
Krisztus szállott alá az égből, –
Hívőnek égi üdv és béke,
Tévelygőnek hit menedéke, –
Krisztus szállott alá az égből.

Áldott est’ a karácsony este,
Angyalok szállnak alá égből,
Vigaszt hozva, sebet hegesztve,
Kárpótolva, mi el van veszve, –
Angyalok szállnak alá égből.

Boldog est’ a karácsony este,
Remény s vágy száll alá az égből,
Csüggedt lelket életre keltő,
Tépett szálat továbbra fejtő, –
Remény s vágy száll alá az égből.

Gyászos est’ a karácsony este,
Ki mindezt várja s nem leli,
Halott reményben, vágyban, hitben,
S felemelni kevés egy isten,
Mert nincs hazája mennyei!

1885.