Azt akarom, hogy rámszorulj,
Azt akarom, hogy sírj utánam,
Azt akarom, ne menj tovább,
Azt akarom, maradj meg nálam,
Azt akarom, halkan nevess,
Azt akarom, szavad elálljon,
Azt akarom, szemmel keress,
Azt akarom, a szived fájjon,
Azt akarom, add meg magad
Kegyelemre vagy pusztulásra, –
Azt akarom: engem szeress,
Azt akarom, ne gondolj másra.
Mondják, sirod virágtól tarka –
Én még nem voltam ott,
Drága fejed ha lelkembe villan
Eloszlatom legott,
Drága kezed ha kezemet éri
Fölébresztem magam, –
Engem nem lát magával sírni
Akinek halottja van.
Nem hinnéd, mily szép még mindig az élet,
A nap egyre hogy ragyog –
Előre köszönök okos uraknak,
Mert én is okos vagyok.
Okos a kanja, nevet a nősténye
S a föld tovább forog –
Föl sem tünik, hogy te nem élsz már
S hogy én nem gyilkolok!
Kicsi szalag, mely hajába’ volt
S aranyával kékje egybefolyt
S illatát megőrízte nekem:
Mondd meg asszonyodnak: szeretem.
Nem szelíden, nem is okosan,
Dühhel inkább s erőszakosan;
Tiltja erkölcs, ellenzi eszem,
De azért én mégis megteszem.
Ó Afrodíté: nem vagyok én király,
Szerencse többé nem ural engemet
S a sok remény, pajzselhajitva,
Cserbehagyott, futamodva gyáván.
A boldogságom hangtalanul nevet,
Bubánatom meg könnytelenűl zokog,
Gyülölségemnek gyilka nincsen
S lángtalan izzik a vágy szivemben.
Ne harcot adj már, csak menedéket adj –
Fehér kezednek ujjait illeti
Csókokkal ajkam, s térdeidre
Csüggeteg omlik ez a szegény fő.
Szóltam-e egy szót szerelemről,
Némán is vallott-é ez arc?
Jöhetsz, mehetsz – én meg se látlak:
Hát mit akarsz?
Benne vagy minden porcikámban,
Az álmom mind belőled él,
Mégse félek, hogy eszem elhagy –
Hát te se félj.
Nekem baj az, ami bajom van,
Engem ront csak meg, ami bánt –
Mi lesz velem? magam se bánom,
Hát te se bánd.
Eszembe jut, amit felejtett,
Fölemelem, amit elejtett,
Megőrzöm, amit eltapos,
Vigasztalom, ha bánatos,
Nem búsitom, mikor nevet,
Azt emlitem, akit szeret,
A kiskabátját rásegítem,
Nem szenvedélylyel, de szelíden,
Hozzá csak ujjhegygyel sem érek,
Szerelmet tőle sohse kérek
És nem is vallok sohasem –
Ó milyen forrón szeretem!
1891
