Mint kisfia, a hatéves gyerek,
Már a menyecske is itt született…
Az iskolában, ilyen a szokás,
Az angol nyelv csiszolja a fejet;
De már az otthon hű bizalmasában:
Anya és gyerek közt magyar szó nevet.
Csak úgy tréfára fogja a szavunk…
Az ábécénkbe még bele se néz;
De olyanformán esik a gyereknek:
Mint friss kalácson a csurgatott méz!
Ha a magyar szó zengő rithmusán
Elkövet itt-ott, egy-egy vén hibát…
Fejebúbjára pattantott barackkal:
Rója meg anyja kacagó fiát!
Ha a magyar szót nem találja meg
S angolra buggyan szája a gyereknek;
Ujongó, csókos ölelkezésben:
Az ilyen tréfán nagyokat nevetnek!
… Az angol szó az ész orgonája;
Dobogó szív a magyar beszéd…
De szépen is szól az ész orgonája:
Mikor a szív teszi rá a kezét!
