Rájnis József versei

Rájnis József: Skázon Tisztelendő Faludi Ferenc úrhoz

Bátor csudájok vagy magyar poétáknak,
S felette boldog, kit dicsér kegyes tollad:
S felette nyomorúlt, kit gyaláz kemény tollad;
Mégis csak ímmel-ámmal emleget téged
Ama szaporaszavú, kevésszavú Péter
Kit tőhegyekkel űznek a szelíd Múzsák;
S nem fél? – de nincs is, nincs bizony, miért féljen.
Mert noha csudájok vagy magyar poétáknak,
Ámbár akarnád, nincsen olly tehetséged,
Hogy magadat, amint illenék, dicsérhetnéd,
Vagy pedig hogy, amint illenék, gyalázhatnád
Ama szaporaszavú, kevésszavú Pétert,
Kit tőhegyekkel űznek a szelíd Múzsák.

Rájnis József: A szerelemről

Rózsák között Kupidó
Egykor, kicsinyke méhtől
Kis ujja sebhetődvén,
Sírt, jajgatott, s azonnal
Hol futva, hol repülve
Sietett kegyes Venushoz:
Jaj! jaj fiadnak! (úgy mond)
Oda van, kegyes Citére!
Oda van fiadnak élte!
Ím egy parányi sárkány,
Kit méhnek híj paraszt nép,
Megmart hegyes fogával!
Felel erre szép Citére:
Ha egy kicsinyke méhnek
Fúlánkja annyi kínt hoz,
Melly kínja lészen annak,
Kupidó! kit te sebhetsz?

1767

Rájnis József: Új-esztendői ajándékocska

Minthogy az új esztendőnek víg hajnala fénylik,
És sok gyenge leány szép adománynak örűl,
Én is imez képpel tisztellek; ha engemet esmérsz,
Tudva vagyon nálad, kedves Hiella! kié?
Orcáját halovány színnel festette az író:
Orcám szinte azon színbe borúlni szokott;
Szívetlen: énbennem sincs szív – a furcsa Szerelmek
Régtől-fogva neked tellyesen általadák.
Nem szóllhat: nekem is, valahányszor látlak, Hiellám!
Nyelvemet a szeretet megköti, néma vagyok.
Egyre tekéntve különb, s ugyanerre tekéntve szerencsésb,
Hogy nem vészen erőt rajta tüzednek heve;
És, ha megégeted is (mert nagy csuda vólna előttem,
Ha mi nem érezné, hogy közel éri szemed)
Képem szűntelenűl nem fog kínlódni magamként,
Ottan elég, s nem egyéb, csak csupa hamva marad.

1762.

Rájnis József: Búcsú-vétel

Hát kell-e kőltöződnöm
Tőled, szemem világa!
Tőled, szelíd galambom!
Hát kell-e kőltöződnöm?
Ha úgy vagyon, galambon!
Bár légyen úgy, de szívem
Nem kőltözend tetőled;
Lám a kicsiny Szerelmek,
Kik, szép arany tegezből
Sok nyílakat röpítvén,
Orcádon üldögelnek:
E nyúgtalan Szerelmek
Megsebheték, s orozva
Szíved mögé szegezték.

1773.