Révai Miklós

Révai Miklós: A papi üldözésről

Veszett bikát amott láss a mezőben:
Ragadja a szörnyű harag.
Földet tipor, bömbölve rugdalódzik,
S mindent döfő szarvára fűz.

Fúl mérgesen haragja bús tigrisnek,
Mikor veszik kis kölkeit,
Fúl a felingereltetett oroszlány,
Szaggat kegyetlen körmivel.

Mind semmi ez pap-üldözésre nézve:
Ott még, ott a dühödt harag.
Jaj ott neked; szegény jámbor, ki lettél
Feddésre tárgy, jaj! elveszel.

Vasat, tüzet hánynak reád, keservet,
Lelkedre is sok átkokat.
S még akkor is, mikor már sírba tettek,
Tőlök porod nem nyughatik.

Révai Miklós: Az időről új esztendő alkalmatosságával

Ember álmélkodj az idő mivoltán:
Mennyi esztendő folyamok merűltek
Végtelen tágúlt örökkönvalóság
Tenger ölébe!

Mennyi úsz habzik kimeríthetetlen
Rejtek öblében, s rohan a jövőre
Szent Atyánk minden tehető kezéből
Titkos homállyal.

Nem tudod, mint jő csak ez is felünkbe:
Tudjad azt mégis, mi nagy ára minden
Legkisebb percnek, s takarékos óva
Töltsed idődet.