Hegyeid, Galil, mint más hegyes föld,
Legelő, szikla, sárga és zöld.
S bordáid közt lenge árnypillék,
De ez a hegység nem a Galil még.
S mezőid is, mint más mezők éppen.
Ott rejlik titka a föld kebelében.
Nemes gyümölcse, lágy kenyérillat.
Hanem a mező sem lelke a Galilnak.
S fiaid olyanok ők is mint mások,
Mély barázdákat arcukba ásott.
Sok nehéz munkanap, forrók, kemények,
De fiaid Galil, ők sem a lényed.
Hegyeidben és a fiúk szívében
Sok ezredévek varázsemléke,
Melyet oly búsan méláz a chalil,
Az a Galil.
Nahalal, 1941. május 29.
