Gondolni reá iszony:
Meghalok én is bizony,
– Itt nyugszik Ligeti Ernő.
Síromon virág, ha felnő,
Könnyelmű széllel játszadoz.
Nagyszerű nap süt vígan.
Fekszem hanyatt a sírban.
– Itt nyugszik Ligeti Ernő.
Betűzi majd, aki eljő.
Lévén sok szabad ideje.
Síromon mi lesz? Légyott.
Diszkréten fekszem én ott.
– Itt nyugszik Ligeti Ernő.
Nevet az Úr s a Delnő.
Ebben nekik van igazuk.
Mit mondjak? Rettenetes lesz.
Nem jutok be az Esthez,
Riporter sorban, árván,
Vidéki elmúlás vár rám
S csontjaim itt kell letennem.
1918
