Hó czicza! te gonosz lélek, hol jár az eszed?
Bábum beteg, lázban fekszik s te föl sem veszed.
Az nem szép cziczka, lásd restelem, nincs szived neked,
És amellett csinálod egyre a rossz csinyeket!
Vigyázz, mert verést kapsz, de nem tréfálok, igazán,
Az új nyakkendőd csokra félrecsúszott ám.
S milyen vizes… huh ez a folt… tej, hanem csal gyanúm;
Te pákosztos voltál megint, nyakkendőd a tanúm.
Igen, nyávoghatsz, hogy “miau, már máskor nem teszem!”
De hiszi a piszi, mert torkosságod szertelen.
Lakolj tehát cziczám, nincs irgalom, nincs kegyelem.
“Mars a szögletbe!” “S odamegy kelletlen, kénytelen.
De csakhamar megjő cziczának a bűnbocsánat:
“Elég is volt már, nyújtsd békülésre a talpacskádat!
