Kedves jó madarunk immár Isten veled,
Piszkáld meg csőröddel ezt a zöld levelet,
Amit a kis Pali tart kalitkád elé,
Fogadd a barátság ezt a kicsiny jelét.
Még most a mienk vagy, de már válunk mingyárt
És röpülhetsz, merre két apró szemed lát:
Mezőkön, erdőkön, felhők közt szabadon,
Örülsz ugy-e kópé, tudjuk, örülsz nagyon.
Pedig fájhatna ám a szíved miattunk,
Betegünk voltál te és épen nem rabunk;
Apácska a mezőn törött szarnynyal talált,
“Elhoztam – így szólt – itt meggyógyul legalább!”
És meg is gyógyultál, nincsen semmi bajod,
Csakhogy a világot innen nem láthatod;
Szűk neked a kalit, szűk neked az eresz,
De se baj, jön papa és szabadon ereszt.
