“Anyám – így szól Pali –
Ereszsz ki játszani
S velem a Boriskát
Vigyázok rá meglásd;
Hagyj minket kérlek egyedül menni.
Hisz már nagy vagyok, baj nem lesz, semmi.”
Hallgatja a mama
S édesen ránevet:
“Ösmerek egy Palkót,
Ki sok csínyt elkövet;
De jól van kis öreg, add szavadat,
Hogy itthon lesztek egy óra alatt”.
Elmentek, futkostak,
Mezőn, erdőn, réten;
Ezer pajtást leltek
Virágok képében,
De a kis lány egyet sem tépne le,
Mig nem kérdi: “Bátyácskám szabad-e?”
– “Hopp Pali, egy ernyő!
Nézd, milyen szép, piczi!”
Boriska lehajlik
A bábunak viszi.
“Ne tépd le – vág közbe Pali nyomba’,
Nem ernyőcske az, de mérges gomba”.
Az idő eközben
Nagy hirtelen telik,
Boriska szívesen
Időzne estelig,
De Palkó nem engedte; hazamet.
“Az óra eltelt, férfi szava szent”.
