Ha hallom a pásztordudát,
Midőn reggel felébredek,
Lelkem egy érzés hatja át,
S én új életre serkenek.
Multat, jövőt, kort feledek,
Ismét hallom bölcsődalom!
Szivem csendes, mint gyermeké,
Eltűn abbul a fájdalom.
És hallva e kedves zenét,
Én ujra gyermekké leszek:
S mégis agg kor nyugalma az,
Mit keblemben én érezek.
