Pósa Lajos: A bujdosó síp

Húnyó vagyok, gyerekek!
Sípot, sípot keresek.
Észrevettem a tükörben:
Itt van a síp, itt a körben.
Hol vagy, hol vagy, ezüst sípom?
Elveszett az arany hidon.
Tarka szarka felkapta,
Józsikának od’adta.
Fujjad, fujjad egy kicsit,
Majd kapsz tőlem egy pacsit.
Ha nincs nálad: megint húnyok,
Tőled arczczal elfordúlok.
A kinél van, fujjon bele,
Hadd vidúljon a kebele.
Tudom én már, hova tünt?
Szárnya támadt, elrepült.
Messze gyémánterdőbe szállt,
Puha fészket ott nem talált,
Elszállott a selyemrétre,
Pálma, czédrus szigetére,
Csillogó kék csillagokba –
Magdi, onnan a markodba,
Ott van annak jó helye,
Húnyó, húnyó, ki vele!