Volt egyszer egy szép tarajas,
Cifra tollú, sárga kakas.
Kiment reggel bogarászni,
Sövény alá kapirgálni,
Addig kapart nagy vidáman,
Sövény kidűlt bánatában.
A sövényre szállt egy szarka,
Hosszú farka tarka-barka:
– Mi lelt téged, sövény koma?
Volt valami zenebona?
Hisz tegnap még itt állottál!
Tán a széllel viaskodtál?
– Dehogy, dehogy, szarka koma,
Nem volt semmi zenebona.
Kijött reggel a tarajas,
Cifra tollú, sárga kakas
Gilisztázni, bogarászni,
Itt alattam kapirgálni.
Addig kapart, mindig jobban,
Én kidűltem bánatomban.
– No most akkor a sor rajtam!
Én kitépem a szép farkam.
Ki is tépte a szép farkát,
Azt a hosszú tarka-barkát.
Reá szállott a meggyfára,
Csudálkozott minden ága:
– Mi lelt téged, szarka koma?
Volt valami zenebona?
Hisz tegnap még volt szép farkad!
Bokrétának tán eladtad?
– Dehogy, dehogy meggyfa koma!
Nem volt semmi zenebona.
Kiment reggel a tarajas.
Cifra tollú, sárga kakas
Gilisztázni, bogarászni,
Sövény alá kapirgálni.
Addig kapart nagy vidáman,
Sövény kidűlt bánatában.
Én kitéptem a szép farkam,
Annyira elszomorodtam.
– No most akkor a sor rajtam!
Én lenyesem ágam, gallyam.
Le is nyeste ágát, gallyát,
A madarak megsiratták.
Arra ment egy fürge kecske
Ugrándozva, nagy mekegve:
– Mi lelt téged, meggyfa koma?
Volt valami zenebona?
Hisz tegnap még volt szép gallyad!
Valakivel lerágattad?
– Dehogy, dehogy kecske koma!
Nem volt semmi zenebona.
Kiment reggel a tarajas,
Cifra tollú, sárga kakas
Gilisztázni, bogarászni,
Sövény alá kapirgálni.
Addig kapart nagy vidáman,
Sövény kidűlt bánatában.
Szarka meg kitépte farkát,
Azt a hosszú tarka-barkát.
Én lenyestem ágam, gallyam,
Levelemet elhullattam.
– No most akkor a sor rajtam!
Én levágom a szakállam.
Le is vágta a szakállát,
A gyerekek kikacagták.
Arra szaladt egy kis egér,
Mint a pocok, olyan kövér:
– Mi lelt téged, kecske koma?
Volt valami zenebona?
Tegnap még volt szép szakállad,
Milyen csupasz most az állad!
– Dehogy, dehogy, egér koma!
Nem volt semmi zenebona.
Kiment reggel a tarajas,
Cifra tollú, sárga kakas
Gilisztázni, bogarászni,
Sövény alá kapirgálni.
Addig kapart nagy vidáman,
Sövény kidűlt bánatában.
Szarka meg kitépte farkát,
Azt a hosszú tarka-barkát.
Fa lenyeste ágát, gallyát,
A madarak megsiratták.
Én levágtam a szakállam.
Azért csupasz most az állam.
– No most akkor a sor rajtam!
Úgy is már sok jót haraptam.
Én lenyírom a bajúszom,
A fogamat mind kihúzom.
Ki is húzta, le is nyírta,
Keszkenőjét tele sírta.
Arra ment a cirmos cica,
Kikergette a Katica.
– Mi lelt téged, egér koma?
Volt valami zenebona?
Hisz tegnap még volt bajúszod,
A tejfelben csak úgy úszott.
Hisz tegnap még volt fogacskád,
Összerágta a zsákocskát.
– Dehogy, dehogy, cirmos koma!
Nem volt semmi zenebona.
Kiment reggel a tarajas,
Cifra tollú, sárga kakas
Gilisztázni, bogarászni,
Sövény alá kapirgálni.
Addig kapart nagy vidáman,
Sövény kidűlt bánatában.
Szarka meg kitépte farkát,
Azt a hosszú tarka-barkát.
Fa lenyeste ágát, gallyát,
A madarak megsiratták.
Kecske levágta szakállát,
A gyerekek kikacagták.
Én lenyírtam a bajúszom,
Egy-két hétig ki nem húzom,
Én kihúztam a fogamat,
Legkedvesebb szerszámomat.
– No most akkor a sor rajtam!
Van ám itt fog, egér, ham, ham!
