Nyáron által egy prücsköcske
Énekelt megszűnés nélkül;
A mord tél belép azonban,
Hát nincs semmi takarmánya
A szegény kis muzsikásnak,
Mellyel télben tengődhetne.
Mit csináljon? Ő koldulni
Szégyenl menni; de meghalni
Sem akarna nyomorúltan.
Gondolkodik. Elmegy végre
A hangyához kölcsönkérni
S esküvéssel megigéri,
Hogy megadja jövő nyáron
A kölcsönt interessével.
Hogy a hangya kölcsönadjon,
Az őnéki nem szokása,
Mely hibái közt legkisebb.
Mondja hát rémítő szóval
A szegény kölcsönkérőnek:
Mit csináltál te a nyáron,
Mikor én élést gyűjtöttem
S még az éjt is nappá tettem?
Felel amaz félénk hanggal:
Én megvallom szégyenemre,
Éjjel-nappal énekeltem.
“Éjjel-nappal énekeltél?
Most hát, kérlek, nosza, táncolj!…”
La Fontaine után
