Ez már amaz örökös éjjel.
Hűlt tagokkal, holt szenvedéllyel
fekszem süketen és meredten,
két kezem mellemen keresztben.
S mint aki körülnézni nem mer,
nézek befordult gödrös szemmel;
rajtam száz pecsét, bélyeg, oltás,
ajkamon megfagyott sikoltás:
Sok évig jártam, keltem, szóltam,
még sem tudom, Uram, ki voltam!
Hat vers, Nyugat, 1935/11. szám
