Nehéz, villámos fellegek
Úsznak felém,
Szülőföldemről jőnek ők,
Jól látom én.
Villám, ide, előmbe sújts!
Zúgd el nekem:
Atyám sírját nem láttad-e
Bús éjeken?
Nem láttad-e a jó anyát,
Nővérimet?
Szólj, nem láttál anyám szemén
Könycseppeket?
Mert tán keservben élnek ők,
Vigasztalan;
Nem néztek ablakból reád
Fájdalmasan?
Gyermeklakomnak ablakán
Imák között,
Nyílt karral álltak ők talán
Tüzed előtt.
Nem emlegettek engem is
A távolon,
Villám, oh szólj! nem símak-e
Epedve honn?
Ha úgy, még egyszer sújts alá,
S engem találj,
De gyászhírrel anyámhoz, ah,
Akkor ne szállj!
