Sír a nóta, magyar nóta,
Muzsikálnak este óta
Messze, messze idegenben,
Mesebeli tündérkertben,
Egy párizsi fogadóba’;
– Fogadóba’!
Mennyi érzés, mennyi bánat!
Szíve van tán a nótának,
Oly szomorún sirdogálja:
Miben áll a mulatsága
Kondoroson a bojtárnak,
– A bojtárnak.
A teremnek minden lángja,
Mintha pásztortűzzé válna.
– Csak itt lent a cifra lányok,
Fényes urak, asszonyságok
Nem figyelnek a nótára,
– A nótára.
Nevetgélnek, beszélgetnek,
De ők arról nem tehetnek.
– Tudja a jó Mindenható,
Mi is azon sírnivaló,
Hogy a ménes ott delelget,
Valahol a csárda mellett,
– Csárda mellett.
