Szalay Fruzina: Éj

A nagy városra lankadt csend hajolt,
Az utcán elcsitult a nesz,
Ezüstöskék ottfenn az ég; a hold
Órája ez.

A fák felett sohajtó szél csap át,
A lomb mormolva ébredez,
Mély illat kél; az éji violák
Órája ez.

Az éjjel hűvös karja tárva van,
Az érzés bágyadásba vesz;
Az álom édes, boldog, hangtalan
Órája ez.