Jaj de búsan harangoznak Tarjánba –
Elhervadt a legszebb legény babája.
Három galamb húzza azt a harangot,
Ugy temetik a negyedik galambot.
Liliommal festették a koporsót,
Olyan fehér, olyan fényes azért’ vót;
Oda ment a szeretője szegénynek
S bánatától a koporsó sötét lett.
Rozmaringot ültettek a sírjára,
Ugy zokogott fölötte a babája…
Végig-végig siratta a temetőt:
Adja vissza a hűséges szeretőt!
Szép gyolcs ingét nincsen aki kimossa,
Csak a síró két szemének zápora;
Kondor haját déli szellő kuszálja –
Nincs már, aki lesimítsa vállára.
Ujra búsan harangoznak Tarjánba,
Most teszik a legszebb legényt sírjába;
Addig-addig siratta a galambját,
Hogy mostan már őtet magát siratják.
