Tóth Kálmán: Megálmodtam…

Megálmodtam egy álomban
Nagy hűtelenséged:
Rózsás, piros koporsóban
Láttalak volt téged.
Szép kis fejecskéden
Fehér koszorú volt,
Arczodon boldogság,
Az enyémen bú, gond.

Vagy tán nem is volt az álom,
Hisz mostan is ugy van:
Gyönyörü kis fejecskéden
Most is koszorú van. –
Menyasszony-koszorú
Fénylik, ragyog rajta…
…És számomra meg vagy
Mindörökre halva!