Benedek Elek: Milyen gazdaság!

Hej, nagy az én gazdaságom,
Nincs több ilyen a világon.
Hat ökörnek a kötele,
Három vasvillának nyele –
Ez a gazdaság!

Egyebem is van ám nékem,
Híre is ment a vidéken,
Egy kis cicám, szép, mosolygós,
Három kutyus, mind morrogós,
Milyen gazdaság!

Melyik köztük a legbecsesebb,
Vén szívemnek legkedvesebb:
Az már aztán az én gondom,
Senkinek azt meg nem mondom,
Ó, de szép gazdaság!

A kis cica cirókálgat,
Három kutyus morókálgat;
Hej, ciróka, hej, moróka,
Örülhetsz, vén nagyapóka,
Gyöngy egy gazdaság!

Van tehenem három, négy is,
De nem elég a tej mégis.
A kis cica s kis kutyusok,
Mind megisszák a torkosok,
Furcsa gazdaság!

Hát, hadd igyák, én nem bánom,
Őtőlük én nem sajnálom.
Különösen az egyiktől,
Nekem legkedvesebbiktől,
Kedves gazdaság!

Nagyapóka, nagyapóka!
Mi baja van, nagyanyóka?
Nincsen nekem semmi bajom,
Csak a tejünk apad nagyon,
Milyen gazdaság!

Hogyha apad, teszünk róla,
Ne búsuljon, nagyanyóka.
Kell még tehén kettő-három?
Sebaj, veszek a vásáron,
Ez a gazdaság!

Benedek Elek: Esti imádság

Az áldott Nap, ímé, pihenni tére,
Álom borult ragyogó szép szemére.
Közelg az Éj, sötét szárnyát kibontva,
Fáradt testem vágyik a nyugalomra.

Közelg az Éj, s szárnyán az édes álom
Ereszkedik le rám aranyos szálon.
Már érezem, hogy szemem lecsukódik,
Kezem szép lassan összekulcsolódik.

Uram, ki látsz a szívek rejtekébe,
Ím, leborulok szent színed elébe:
Ha vétettem szóval, cselekedettel,
Tetézd jóságod, vétkemet feledd el!

Gyermek vagyok még, ne ítélj keményen
Ha néha tán a rosszat jónak vélem.
S ha jó helyett rosszat cselekszem néha,
Nézz a szívembe s lásd: jó a szándéka.

Száll, száll felém a csendes, édes álom,
Ereszkedik le rám aranyos szálon.
Egy pillanat, s álomba szenderedtem…
Óh, jó Atyám, őrködjél én felettem!

Benedek Elek: Megérkezés a tanyáról

Isten hozta, nagyapóka!
Nem láttam már egy hét óta.
Hol, merre járt, hogy nem láttam?
Este, reggel, mindig vártam.

Hej, kislányom, hol is kezdjem?
Messze földön jártam-keltem.
Túl a Tiszán, Túrkevibe,
A Berettyó közelibe.

Túrkevei nagy határon
Van egy tanya, kisleányom.
János bácsi a gazdája…
(Ezer áldás szálljon rája!)

Hát a tanyán mit csináltak?
Talán nyuszira vadásztak?
Nyuszikára? Volt eszünkbe!
Még bot se volt a kezünkbe.

Mégis, mégis, mit csináltak?
Egész nap csak nem sétáltak?
Bizony, lányom, csak sétáltunk,
Szép csendesen diskuráltunk.

Be-benéztünk a pajtába,
Gyönyörködtünk a Galbába.
Hej de szép ló, Uram Isten,
Messze földön párja nincsen.

Galba mellett szép sorjában,
Kicsi csikó jaj de hány van!
Véges-végig simogattuk,
Hátukat megtapogattuk.

S a bocikák, a malackák!
De szépek az Istenadták!
Tudod-e, hogy mit gondoltam?
Hej, ha te itt volnál mostan!

Hát a páva, kényes páva,
Amint sétál egymagába!
Gyönyörködve soká néztem,
Csuda, hogy meg nem igéztem.

Páva, páva… Óh, Istenem,
Hát semmit sem üzent nekem?
De biz üzent, kicsi lányom…
Kisbaconba jő a nyáron!