Hűtlenség témájú versek

Tompa Mihály: Vőlegény emlékkönyvébe

A boldogság oly közel már,
Melyet esdél nyugtalan,
Oh, a hű nő birtokával
Minden, minden adva van.

Merre a sors vak szeszélye
Menni késztet: ő követ,
S útadon megsejti jókor
A kihányott tőröket.

Szerencsétlen, üldözött vagy
S bukva egy botlás miatt,
Tudva sűlyedsz kocka, bor közt:
– Ő szeret, félt és sirat…

Csak ő nem fog szégyenelni,
Míg előled más kitért;
És nem teszen szemrehányást,
És nem vádol semmiért.

Bajt feled, – s a bántalomnak
Tűri uj meg uj sorát…
– Egy van, egy bűn van csak, amit
A nősziv meg nem bocsát.

Reményik Sándor: A döntő pillanat

Tízéves voltam. Vacsora után
Kisurrantam a hintahelyre még.
Ezer szemével, tündöklő szemével
Engem nézett az augusztusi ég.
Mert tudta jól: eljött a pillanat,
Hogy én is ráemelem szememet,
S az első látás megpecsételi
A rólam megírt költő-végzetet.

Megragadtam a hinta kötelét,
Lendültem a mosolygó ég alatt…
Egyszer csak fölvetettem szememet,
S szemem, mint a halotté, fennakadt,
Megtört a hinta lendülete is.
A csendben, messze, harsogott a gát,
Elénekelte az én életem
Egyetlen, örök szerelmi dalát.

Ó, szép volt akkor farkasszemet nézni
Ezer szemmel egy régi éjszakán,
Azóta mindíg ezer szembe nézek,
És fennakadok millió csudán.
Ezer szemével, tündöklő szemével
Akkor megáldott, – s megrontott az ég:
Egy szempárba egészen elmerülni
Azért nem tudtam eddig soha még.

Kolozsvár, 1927. szeptember 1.