Reggel az ember
Álmosan kel fel.
Issza a kávét,
Nem limonádét.
Vissza az ágyba,
Csak oda vágyna.
Két-három párna
Még mindig várja.
Csoszog a lába,
Fürdőszobába.
Nincs idő másra,
Gyors fogmosásra.
Csíkos a pulcsi,
Fel kéne húzni.
Kabát és táska,
Perdül a vállra.
Halad a szélben,
Futólépésben.
Esik az eső,
Otthon az ernyő.
Rohan sietve
A munkahelyre.
Kocsi nincs, szóval
Inkább metróval.
Hogy fog beérni?
Nem jó elkésni.
Mit szól a főnök?
Jaj, amatőrök!
Mit kell izgulni?
Csak nem rúgnak ki!
Biztatja magát,
Adja a lazát.
Ideges mégis,
Megértem én is.
Izgul a pasas,
Pulzusszám magas.
Odaér végre,
Felnéz az égre.
Nem kell a dráma…
Az ajtó zárva.
Próbálja újra,
Majd’ hogy berúgja.
Gondolja – transzban:
De hát szombat van!
