Sulyok Bernadett

Sulyok Bernadett: Kutyaszeretet

Úgy néz rám, hogy majd’ megszólal.
Figyel minden porcikája.
Tettre készen azt fürkészi,
Hogy mit csinál a gazdája.
 
Szemei csak úgy ragyognak.
Azt üzenik, jöhet bármi,
Kutyaszíve rajongással
Fog minden nap hazavárni.

Estefelé, amikor már
Világunkba csend költözik,
A kutyatárs az embere
Mellé odagömbölyödik.
 
Szavak nélküli jelzések.
Nem kell más, csupán csak ennyi:
Érezni a ragaszkodást.
Szeretni, szeretve lenni.

Sulyok Bernadett: Reggel az ember

Reggel az ember
Álmosan kel fel.
Issza a kávét,
Nem limonádét.

Vissza az ágyba,
Csak oda vágyna.
Két-három párna
Még mindig várja.

Csoszog a lába,
Fürdőszobába.
Nincs idő másra,
Gyors fogmosásra.

Csíkos a pulcsi,
Fel kéne húzni.
Kabát és táska,
Perdül a vállra.

Halad a szélben,
Futólépésben.
Esik az eső,
Otthon az ernyő.

Rohan sietve
A munkahelyre.

Kocsi nincs, szóval
Inkább metróval.

Hogy fog beérni?
Nem jó elkésni.
Mit szól a főnök?
Jaj, amatőrök!

Mit kell izgulni?
Csak nem rúgnak ki!
Biztatja magát,
Adja a lazát.

Ideges mégis,
Megértem én is.
Izgul a pasas,
Pulzusszám magas.

Odaér végre,
Felnéz az égre.
Nem kell a dráma…
Az ajtó zárva.

Próbálja újra,
Majd’ hogy berúgja.
Gondolja – transzban:
De hát szombat van!

Sulyok Bernadett: Nézem üres kezeimet

Nézem üres kezeimet. Vonalakat, barázdákat.
Tenyeremnek szép díszeit, emlékeit kézfogásnak.

Egykor volt egy láthatatlan, erős kapocs kettőnk között,
Pacsizással pecsét-varázs kezünk közé beköltözött.

Visszahívják az ujjaim a tapsot, mint örömtáncot,
Mikor kézben őriztem a pillanatnyi boldogságot.

Imára kulcsolt kezekben otthonra lel a szeretet,
Akármilyen rögös úton irányt mutat, végig vezet.

Találkoznak tenyereink, s megnyitják szívünk bugyrait,
Hordozzuk majd egymásnak a lelki ujjlenyomatait.

Sulyok Bernadett: Megnyugodni

Mély fájdalom, majd üresség.
Vánszorog a múló idő,
Tébolyító ez a tudat,
Most segíts meg, Üdvözítő!

Életerő nélküli test
Elgyötörten összeroskad,
Nem akarja beismerni,
Hogy nincs már, kit átkarolhat.

Hogyan lehet továbblépni?
Szent akarat, miért kellett
Elragadni azt a társat
Kit az Ég nekem teremtett?

Mégis várom, könyörögve,
Azt, hogy el tudjam fogadni,
S hittel átitatott könnyek
Engedjenek megnyugodni.

Sulyok Bernadett: Palacsintavers

Palacsinta, palacsinta,
Sokféle és csalafinta.
Íze mesés! Édes, krémes,
Az alakja tekervényes.

Finom pudinggal megkenve,
Tejszínhabbal is befedve,
Öntetből meg csokoládé,
Ez aztán a szép parádé!

Ha úgy tetszik, vanília
Kell a tészta bugyraiba.
Pakold tele cukros mákkal,
Málnás, barackos lekvárral.

Hogyha úgy tartja a kedved,
Sós ízekkel jól tömjed meg!
Sonka, sajt, vagy akár spenót,
Tehetsz bele sok földi jót,

– Kinek ízlése nemesebb –
Tejföllel még kellemesebb.
Középre tedd, mert a végén
Kifolyik majd a két szélén.

Palacsinták a családban,
Sorakoznak mind a tálban.
Papacsinta, mamacsinta,
Csintalan kispalacsinta,
Mind megesszük őket még ma!

Sulyok Bernadett: Csúfolódás

Téged is, engem is, felnőttet, gyereket,
Szavakkal bántani nagyon könnyen lehet.

Aki csúfolódik, annak a szívében
A szeretet fénye elszenderült éppen.

Olykor az irigység, vagy akár félelem,
Ami szörnyen bántó, csúf szavakat terem.

Lehetséges az is, hogy nem akart rosszat,
De egy beszólással fájdalmat okozhat.

Mondjuk el nyugodtan, hogy tudja a másik,
Milyen érzés az, hogy rajtunk vihorászik.

Ha máskor valaki megint sértőn beszél,
Szóljunk rá: „Ez bántó, hát ilyet ne tegyél!”

Biztos átgondolja, biztosan megérti,
S talán nem mulaszt el bocsánatot kérni.

Rendeződik minden, és jöhet végszóra
Játék és kacagás, vidám közös móka!

Sulyok Bernadett: Kiscsoport

Jó reggelt, jó reggelt! Nyújtózkodva kelek,
Hétfőtől péntekig már oviba megyek.
Napocska, napocska! Itt vagy te is ébren.
Mi már talpon vagyunk, te meg fenn az égen.
Pizsama, pizsama bekerül az ágyba,
Gyorsan felöltözöm a kedvenc ruhámba.
Kakaó, kakaó és vaj a kiflire,
Éppen hogy van idő egy kis reggelire.
Fogmosás, fogmosás, aztán már indulunk,
Az óvoda felé vezet a mi utunk.
Kiscsoport, kiscsoport, bizony ide járok.
Az ajtófélfánál toporogva állok.
Anyukám, anyukám most nem jön be velem.
Elköszönök tőle, szorosan ölelem.
Megsúgja, megsúgja, szeret és jön értem.
Hamar délután lesz, cseppet sem kell félnem.
Hívogat, hívogat be az óvónéni,
Közelgő lépteit mosolya kíséri.
Kacagás, kacagás árad a szobából,
Visszanézek mégis a szemem sarkából.
Bátorság, bátorság – súgja anyu nekem –
Hidd el, minden jó lesz, drága, szép gyermekem!

Sulyok Bernadett: Óvodából iskolába

Már nem járok óvodába,
Átváltottam iskolára.
Ovis jelem másnak adom,
Vár a matek, irodalom.

Korán reggel talpon vagyok,
Úgy csinálom, mint a nagyok.
Siessünk! Az idő kevés!
Mindjárt jön a becsengetés.

Iskolatáska a háton,
Rugdosom a tornazsákom.
Nagy épület nagy kapuja,
Elbúcsúzik most anyuka.

Hamarjában megkeresem,
Hol az elsős osztályterem.
Tanító néni lép közel,
Rám mosolyog és átölel.

Sok-sok gyerek zsibong, szalad,
Ismerős arc alig akad.
Más ez, mint az óvodában,
Itt mindenki nagyobb nálam!

Figyelek és okosodok,
Írni, olvasni tanulok.
Új barátok, kaland, játék,
Mindez igazi ajándék!