Hozd ki édes rózsaszálom
A lovamra a kantárom.
A lovamra kantárszárat,
Magamra meg’ csókot, százat!
Látod rózsám, hogy nyergelek
Isten veled, messze megyek!
Ahol fehérlik a Tátra,
Oda repül lovam lába.
Ott a muszka. El kell menni!
El kell őket onnan verni.
Csókok hullnak, könnyek hullnak,
A huszárok most indulnak.
Fehér ormán a Tátrának
Girhes kozáklovak járnak.
Éhes kozák üget rajta –
Majd leszedjük! Rajta, rajta!
Ne nézz búsan én utánam,
Itthon hagyott virágszálam.
A levél, mind, le se pereg,
Mikorra már itthon leszek.
