Kertem alatt ha kimégy a rétre, leányka, s az ajtót
Zárva s szökőkutamat víztelen állva leled;
És zaj nélkül az ernyőket, hol máskor öröm zeng,
S pusztán a szerelem játszadozása helyét:
Vissza ne térj, kedves! idegennek nem vagyok én honn;
Téged, csak jőj, kert s kert ura várva fogad.
1831.
