Istenem! Istenem! Oh Egek! mit tegyek?
Sírjak e’? Nyökjeké? haljak e’? vagy legyek.
Utólján most hallám szavát kedvesemnek,
Ki egyedül vala reménnye éltemnek.
Ily kedvesnek végső szavait hallani
Kész halál; sött kár is véle nem tartani.
Várj kedves Máriám! mindjárt halok én is,
Hagy kisérjelek tul még a’ Styx vizénn is;
Úgy is életemre nints semmi szükségem,
Nálad nélkül lassan alkonyodna végem.
Oh halál! oh halál! jöjj, szaporán siess,
Hogy engem is amaz Angyal mellé vihess,
Ott az örök éltem minden idejében.
Annak hogy nyughassak kedves kebelében,
Mert a’ szerelmünknek felesküdötsége
Sohasem engedi, hogy lehessen vége.
