Amikor a melegűlt tavasz a kebelét kinyitotta
És a leggyönyörűbb víg nap az égre kerűl,
Minden kis féreg csúsz-mász vagy szökdös alá s fel
S a nap alatt kedvét tölti szokása szerént.
A barom a gyepeken legel és fickándoz; azonban
Menvén a vídám pásztor utána, süvölt.
A madarak csevegési miatt hegyek oldali csengnek
Szép hallgatni miként zeng valamennyi madár.
A verebek csevegik repdesve: csirip! csirip! a gyász
Fecske: firics! fricsér! a cinegécske: vicinc!
A pintyőke: pipinty! a csíznek ez a szava: csíz csíz!
A tenglic: tinglinc! így magyarázza nevét.
Mondja pacsirta: Vidék! ki-ki dícsér, mind kiki dícsír!
Erre rigó görögül mond: flüaréo! ió!
Banka pedig: to to tót! jó tót vót! hup! hup! upup! hup!
Úgy makog; a kakukk is mondani szokta: kukuk!
S nemdenem éneke közt cseng a kis fülemülének:
Gyüjj gyüjj! gyüjj csak gyüjj! füttyre tanítalak itt?
Egyszóval valamennyi madár énekre hevült már
Mindenik a gyönyörű víg kikeletnek örűl.
Hát mikor én látom hogy Apollóm rám mosolyog; már
Nemdenem a citerám végyem örömmel elő?
Jer citerám! zengjünk mi is a természet Urának
Amikor a napfény gyenge mezőre kihív,
Hol valamennyi madár mikor énekel, arra tanítgat
Hogy van azoknak urok! van! ki nekünk is Urunk.
Aki beléjek adott egymást értő különös szép
Hangokat, és azzal tisztelik őtet azok.
Kik ha valósággal tudnák az okok folyamatját
Mint az idő nyíltát érezik, észre veszik;
Tiszteletében a legfőbb Jónak megelőzvén
Áldozatúl vinnék éneki hangjaikat.
Ámde nem értelem az, hanem érzelem és különös hang
Amiket a kikelet bennek örömre fakaszt.
Így ha mit ösmérnünk lehet a természet Uráról
Mindazokat nékünk engedik által ezek.
Úgymint akiknek nem csak csupa nyelvet ajánlott
Sőt tudományhoz okos lelket is önte belénk.
Akiknek nyilván szól mind az okok folyamatja
Mindez az égi sereg mely örömébe cseveg.
Mondjuk azért mikoron az egek seregére tekintünk:
Légy áldott menny s föld atyja! hatalmas Ura!
Édes Gergely
Édes Gergely: Oly sokszor nyomorgó okosról kit víg hír dícsír
Óh okos! óh nyomorogj; dolgodhoz fontos okon fogj,
Jót gondolj; jót szólj; sok gonoszoktol oszolj
Igy kiki, mint hív szív, mint tisztit is írni kinyílt mív,
Dícsír s így víg hír nyílni, viritni kiír.
Értelmesben
Te a ki okos vagy, ámbár mint nyomorogj,
De illő, munkádhoz hogy mindég bölcsen fogj.
Soha ne zúgolódj, se gonoszt ne gondolj,
Gonoszt ne szólj; sőt még színétől is oszolj.
Minden hív szív így fog téged megdícsírni,
S eltörölhetetlen betűkkel kiírni.
Édes Gergely: Bűztül üdült s füsttűl ürült tüzű szűzrül
Szűz! űzfűz fűlt bűz? – űzfűz füt, füstül ürült tűz?
– Szűz bűztűi szűkülj, tűrj, sürü tűztül ürülj.
Értelmesben
Mely orcádon ki üt, nemde nem óh szép szűz!
Üzfűz téged az a füst nélkül való tűz?
– Szép szűz! kérlek, hogy tűrj, s hogy magad megbecsüld
S a rút buja tűznek még bűzit is kerüld.
Édes Gergely: Szőr köntöst öltő bölcshöz
Bölcs! szőr köntöst ölts, örömödhöz több örömöt tölts:
Könnyözönök közt nyögj, s jöjjön öröm könyörögj.
Úgy kurucúl bút futsz, úgy rút bún túl kurucúl jutsz;
Ugy múl rút hurutunk, s burkusul uccu! futunk.
Értelmesben
Te ki bölcs vagy, ne vágyj pompás köntösökre
Se felettébb való bolond örömökre.
Se szomorú sorsod közt kétségbe ne ess
Minden jót Istentől kérj, hogy boldog lehess.
Úgy minden szívfojtó eseteken túl jutsz
S ellenségeiden vitézül által futsz.