Egy rózsás kertben – életünk ilyen kert –
Sétálni láttam tíz szál úri embert.
Hangzott panasz kilencnek ajakárul:
“Beh kár, hogy a rózsához tüske járul!”
Egyetlen egy volt így elmélkedő:
“- Beh jó, hogy tüske közzűl rózsa nő!”
Greguss Ágost
Greguss Ágost: Haladt…
Haladt és partot ért a sajka,
Kiszáll a vándor s tovavész:
Gazdátlan, evezője rajta,
De, ki vezesse, nincs a kéz.
Kiszállott lélek, merre keltél?
A sajka-test nem fejti meg.
Nemes ital, hová ömöltél?
Nem mondja az üres üveg.
Greguss Ágost: A tömeg tetszése
Egyszer, nagy szónok Phókionnak
Úgy éljeneznek, úgy tapsolnak
Hogy a hatásra csak elámul,
S aggódva kérdi barátjátul
Hogy: jaj, mit mondott!
Ugy-é bolondot?
Ha oktalan lel jót a bölcs szavában,
Kétkedni kezd a bölcs önön magában.
Greguss Ágost: A róka két szava
A róka ki, egy álarczot meglátva,
Boszúsan fölkiálta:
“- Be szép pofa, de nincsen ám agya!”
Midőn oly női arczot lát vala
A melynek ugy be volt mázolva bőre
Hogy majdnem álarcz lett belőle,
Még boszusabban igy szólt a hamis:
“- Be rút pofa! pedig van agya is!”
Greguss Ágost: A méh s a pók
A pók s a méh azon virágon űle:
Az mérget, ez meg mézet szítt belűle.
Szavadbul, ámbár egy a szó,
Ért roszat a rosz, jót a jó.
Greguss Ágost: A csillagok
Társalgani a csillagos nagy éggel,
Kinyitom ablakom egy csöndes éjjel;
Ám csillagot
Nem láthatok
Terpeszkedő felhőtül bal felől,
Jobbról tűzjáték röppentyűitől.
Bal hit köde és tünde hitványságok
Igy födik el az örök igazságot;
De, hála isten,
Csak ideiglen!
Greguss Ágost: Kétféle végzet
Volt énnekem két munkabíró bátyám:
Mi lett belőlük a világi pályán?
Egy érdemetlen, ámde érdemrendes;
A másik rendtelen, de érdemteljes.
Becsűli ezt egy-két becsűletes;
Amannak tisztelet jut tömeges.
Greguss Ágost: Az elitélt kutya
Megunta a kutyáját valaki,
Tehát parancsot ada ki
Hogy agyon kell durrantani.
A szolga fegyvert vesz elő
S az áldozatba bele lő,
De oly ügyetlenűl,
Hogy ez, sebezve, menekűl,
És gazdájához vánszorog,
Mint a ki rajta könyörűlni fog.
A gazda a cselédre förmedett,
Hogy: ölje már meg az ebet!
A mi be is következett.
Be gyakran esdesz pártfogást azoknál
Kik épen arra dolgoznak hogy buknál.
Greguss Ágost: Régi történet
Nincs boldogítóbb mint a szeretet;
De háladatlan még ez is lehet:
Oly fokban a hogy ők szeretnek minket
Ritkán szeretjük vissza feleinket.
Egy ifju hős a harczban elesett:
Baráti sajnálták egy keveset;
Gyászolta kedvese négy hosszu hét,
Huga egy évig, anyja a mig élt.
Egy másik ifju a harczból megtére:
Előbb barátinál mulat kedvére;
Majd szeretőjének borúl keblére;
Aztán megnézi mit csinál testvére;
Ősz anyját is meglátogatja végre.