Szemere Pál: Boldog pár

Egy titkos ah felém, s egy elpirúlat,
Arc bájos, mint a legszebb reggelé,
Egy liljom melly, s egy pillantás belé –
Elszédülék; s szívem lángokra gyúladt.

Te vagy! kiáltok; s a merész indúlat
Kiterjesztett karokkal vitt feléd.
Láng lángomat, csókom csók érdélé;
S a boldog pár egymás ölében múlat.

“Enyém, enyém vagy, kit kerestelek!
Tiéd e csók, szerelmem áldozatja,
E lélek, e szív, mindenem velek!”

S míg így rebeg, s hév szomjam oltogatja,
Elsűlyed elmém minden gondolatja,
Velőm lobog, de szókat nem lelek.

Szemere Pál: Echo

“Hallgatsz, s csak sóhajtásid lengenek,
Csak néma könny csepeg bús arcaidra,
Esengve fordulsz embertársaidra,
Hogy együtt-érzéssel könnyítsenek:

Nem ők, nem ők, az érzéketlenek!
Hideg pillantást vetve kínaidra,
‘Miért vonúla köd szép napjaidra?
Mi bánt? mit vesztél? ‘ ők nem kérdenek.

El! társat a bús nálok nem talál.
El, énfelém! Szép szívhez szólhat itten:
Jer, öntsd ki bánatod nekem meghitten.

S ha hívedtől megfosztott a halál,
Jajgasd nevét, nevével költs fel engem,
S enyhülni fogsz, ha kínod visszazengem.”

Szemere Pál: Emlékezet

Ismét egy édes boldog érezet!
Reám derűl a messze kor homálya,
Az elveszett, elsűlyedt rózsapálya
Ismét örömtájak felé vezet.

Mely istenség nyújt itt varázskezet?
Mint ömledez hozzá keblem dagálya!
Érzem, hogy e szív enyhültét találja:
Te ihletéd, szelíd Emlékezet!

Nem. Ahelyett, hogy visszabájolod
Letűnt korom szebb álmait felettem,
Borítsd el rajtok inkább fátyolod.

Elég, hogy őket egyszer elvesztettem.
Ne kényszeríts újonnan vérzeni;
Ah, érezd, mily kín ismét veszíteni!

Szemere Pál: Remény

Szelíden mint a szép esttűnemény,
Lángarcodon kecseddel, mint Auróra,
Mosolyogsz reám, sötét sohajtozóra,
S megenyhül sorsom, a vad, a kemény.

De most nem tűnsz fel nékem, jobb remény,
Fennrévemtől köd, szél, hab messzeszóra,
Faggat, gyötör, remegtet minden óra,
S küzdell keblemben minden érzemény.

Ah jőj, s ringasd el e nagy kínokat,
S Endymionként a szent rózsaberken,
Hagyd, éljek boldog istenálmokat.

S ha lelkem e varázskarból felserken,
Mint kedvesét Chitóne lángjai,
Lepjék orcámat hölgyem csókjai!