Az én hazám Firtos alatt Énlaka;
Ott fehérlik Rózsámnak is szűk laka.
A határunk silány, kopár, kőverem;
De falunkban sok szép virágszál terem.
Firtosi szirt alján forrás csörgedez:
Az én szívem, Rózsám! érted epedez.
Kristálytiszták a forrásnak habjai,
Mint szivemnek érted égő lángjai.
Székely szabad nép lakozza falunkot,
Nincs főnemes, nincsen úr, sem zsellér ott.
Első ember, a pap után, a ki jó,
S legjobb ember Énlakában nagyapó.
Székelyföldön nincs a lánynak jószága;
Jószág neki szépsége, és jósága.
Édes Rózsám! Te szép is vagy, jó is vagy,
S Énlakán, és világszerte gazdag vagy.
Fagyos szél fú Firtos hármos homlokán;
Mécs pisladoz barna babám ablakán:
Süvölts oh szél! légy sötét oh éjszaka!
Vezércsillag nekem babám ablaka.
Drága arany fekszik Firtos hegyében:
Drágább arany lakik a hegy tövében,
Turkáljon a kinek tetszik aranyér[t]:
Veled Rózsám! semmi arany föl nem ér.
Messze látszik kerek erdőd Énlaka
Szép rózsámnak híre messzebb elhata.
Hadd terjedjen az ő híre messzire,
Szomszédlegény viszi attól esküre.
Ne búsulj, hogy sovány falunk határa;
Isten után áldás vár a munkára.
Meg él a ki egymást híven szereti,
A szabadság szegénységünk enyhiti.
