Ráday Gedeon: Mátyás királynak három restjei

Helyes mondás: a rest csak földnek terhe, –
Szép példát ád erről egy hajdani rege.
Mátyás király, mint tréfán kapdosó,
Mulatságból hizlalt egy házban három restet.
Egykor a ház történetből kigyúl.
“Jaj, ég a ház!” sikolt az egyik rest.
Felel a másika: “Kihordat a király, –
Ha kellünk nékie!” – A harmadik haraggal:
“Hogy nem restelt a szátok szólni!” –
Mint ment ki a dolog? – A három rest ott égett.

*

Oh be sok van még most is ilyen rest,
Ki aztat várja csak feltátott szájjal,
Hogy sült galamb repüljön abba bé.

Bálint György: Nézz fel a Napba!

Harapd el a sírást és nézz fel a napba!

Lásd, nagy fények és erők zúgva iramodnak,
Lásd, mély televénybe fogózva, gőggel állnak az erdők,
Csillogó vasrudak s kalapácsok, halld, dübörögnek.
Ne legyen most más: csak az izmod,
És a fény tág szemeidbe zuhogjon.

Hisz tudom én: fájdalom harapja a szíved,
Puhára zúzta már fehér asszonyok foga-éle,
Vágy, pénz s másoknak szeges csizmasarka,
S jó volna sírni, ledobni magad
Halálosan szép, buta holdsütésben.

De te, a harapó fájdalmadat harapd el
És vad torokkal riadót üvölts a nap felé,
Vannak még sujtó erők és öklelő hitek is:
Büszke hidak és királyi paloták várnak rád,
Hogy jöttödre némán torpanjanak le győztes lábad elé.

megjelent a Strófák című kötetben, 1929-ben