Természet témájú versek

Czóbel Minka: Éjjel

Hófehéren árad a hold sugárja,
Sötétlő kert feketéllő lombjára,
Fekete lomb sürüjéből kiválik
Egy madár szárnya.

Hófehér gyep felett körözve száll el,
Betéved majd fekete lombok közé,
Össze vonja a fényt és árny sötétjét
Szárnya röptével.

Hangtalan száll hófehér holdfény szála,
Hangtalan száll fekete madár szárnya,
Csöndes kertben álmatag éjjel titkos
Varázslatába.

Reményik Sándor: Nymphea thermalis

A hőforrás buzgó tavába
Az eső fagyosan pereg.
A vizek a kettős nyomástól
Félelmesen füstölgenek.

S ahogy felszáll a sűrű pára:
Nyomán egy-egy fényes szirom…
Nagy, túlvilági tündöklését
Két szememmel mohón iszom.

Misztikus kelyhében a lelkem
Mint lepke, elfelejtkezik
Minden e világi pompáról, –
S egyebekre emlékezik.

Szent László hőn buzgó tavába
Az eső csak pereg, pereg.
A vizek a kettős nyomástól
Füstölgenek, füstölgenek.

Két tűz között, két víz között
Ez a teremtő pillanat:
Szent László hőn buzgó tavában
Idegen égövi pompában
A lótuszvirág most fakad.

Püspökfürdő, 1925. június

Berde Mária: Mezőség

Dombóceán fölött a szél sustorog
Az ében éji ágyból kelő tájra,
Kicseng a tanyák hajnaltrombitája:
Harsánykemény, vidor kakastorok.

Testét a föld fürdőbe most veti,
S míg fönt a csillagtábor mind lesápad,
A földi táj harmatcsillagba lábad –
Szél jő, s a földet megdidergeti.

Fű és virág esdőn keletre leng,
A felhő-függöny rendre meghasad:
Mögüle ifjú, bíbor nap kacag.

Megszánja rengő rétek sóhaját,
Lebontja forró, színarany haját,
S a föld törülközik, a föld meleng.

Thurzó Lajos: Hangulat estefelé

Fák levelén, arany szalmán
Hűs szél suhan finom nesszel.
Szivemre hullt szép hangulat
Megfogott és nem ereszt el.

Könnyű bilincs csörren rajtam,
Szabad vagyok — láncra verten,
Aranyával nap hinti be
Szemem, szám és szivem lelkem.

Rámnevetnek sor bokorból
Bab, borsó meg krumpli, lencse.
Fonál nyúlik, mint napsugár,
Végén pók csüng: jó szerencse.

Feszülő kék égi tájon
Gólya libeg lomha körrel.
Remegő kék bokor alján
Libánk motoz piros csőrrel.

Eső esett. Fa levelén
Nap sugara meg-megcsillan,
Hulló csöndben fürgén, puhán
Fecskék acél teste illan.

Föl az égre bár szállhatnék
Sok csodától lelkesülve
Csókot dobnék e világra
Felhő csipkés szélén ülve

Zengő kedvvel rádobolnék
Kéklő égi ablakokra,
S vidám szívvel ráköszönnék
A kifestő csillagokra.