Berde Mária

Berde Mária: Flirt

Járjatok halkan át szobámon…
Most, most szövődik legszebb álmom.
Födjétek el az ablakot,
Hazudjátok el a napot.
Csillagtól részeg a szemem,
Holdfény ömlik át szívemen.
Nem tudom, mért jött. Lepkeszárnyon
most ejtett meg a legszebb álmom.

Tudom: csakis tündérkezek szövik.
Tudom: csak a jelennek szól, s rövid.
Tudom: a méz, amit ajkamra csókol,
Megkeseredik az ébresztő szótól.
Tudom: jövője, célja nincsen,
Tudom: egy perc, s el kell veszítsem,
Nincs hol keresnem, föltalálnom:
Hagyjátok átálmodni ezt az álmom…

Berde Mária: Szomorúság

A vízre künt nyíló lombok hajolnak,
Lemosolyog a kéklő végtelenség,
Alatta céltalan cikázó fecskék –
Csicsergő fecském, könnyű kedvem, hol vagy?

Feslő pünkösdi rózsák ostromolnak,
Ablakomon erdőn benéz a jázmin,
Galambok jönnek csókolózni játszin –
Búgó gerlém, kacagó kedvem, hol vagy?

Nem látod: színes pillangók bomolnak,
Bekergetőznek hozzám, várva várnak,
Hát csak neked fagyott, pergett le szárnyad? –
Bohó pillangóm, tarka kedvem, hol vagy?

Berde Mária: Tükör előtt

Mily mély a seb, nem mondtam én soha.
Panasztalan hullt ifjú, drága vérem,
Fonnyadt le testem forró bársonya.
Hervadva jártam kísértet-fehéren.
És néha a tükörhöz léptem én:
Hogy egy megszánó arcba, szembe lássak.
Szemek riadtak rám, nagy-karikásak.
És szóltam akkor: ó, szegény, szegény…

Mi fáj neked? – Fáj, fáj az ifjúság.
– Hát ifjú vagy te? Én szegény szegényem.
Számláld a kínod, könnyed, a tusád,
Több seb esett rajtad, mint bármi vénen.
Hogy lelkedben zokog még annyi vágy?
Haló rózsában legbujább az illat,
Legizzóbb fényű a lefutó csillag.
Hullócsillag vagy, hamvadó virág…