Nem! nem!… ennek hinni kell
Ha ez is csal, ez a homlok,
Megtagadom az ég-boltot
Fényes csillagezrivel.
Ha ez is csal, ez az arcz,
Akkor semmi, s minden veszve,
Ugy a világ őrült eszme,
És az élet kába harcz.
Oh nyujtsd ujra karjaid,
S altasd el e fölvert lelket,
Dajkája a szerelemnek:
Nyájas, édes, drága hir!
Ne gyónj nekem, minek gyónnál!
Álnokabb vagy a kigyónál.
Ne mentegesd, rózsám, magad!
Ilyen a lány, ilyen marad!
Sirhatsz tőlem, hiába sirsz!
Levelet is hiába irsz!
Nem hiszek én az irásnak,
Sem annak a nagy sirásnak.
Csak azt mondom: isten veled!
Tükör minden kis leveled.
Azt mutatja minden sora:
Nem lennél te igaz soha.
Két szemedből sürü köny hull,
De a szivem meg nem indul.
Hulló könyed’ kikaczagom,
Hamis gyöngy az, kis angyalom!
Cirkuszban tigris táncolt békén.
Aznap belémharapott otthon a kutyám:
hát megbocsátok valamennyi gaznak
és senkinek se hiszek ezután.
