Petőfi Sándor: Ha férfi vagy, légy férfi…

Ha férfi vagy, légy férfi,
S ne hitvány gyönge báb,
Mit kény és kedv szerint lök
A sors idébb-odább.
Félénk eb a sors, csak csahol;
A bátraktól szalad,
Kik szembeszállanak vele…
Azért ne hagyd magad!

Ha férfi vagy, légy férfi,
S ne szád hirdesse ezt,
Minden Demosthenesnél
Szebben beszél a tett.
Építs vagy ronts, mint a vihar,
S hallgass, ha műved kész,
Mint a vihar, ha megtevé
Munkáját, elenyész.

Ha férfi vagy, légy férfi,
Legyen elved, hited,
És ezt kimondd, ha mindjárt
Véreddel fizeted.
Százszorta inkább éltedet
Tagadd meg, mint magad;
Hadd vesszen el az élet, ha
A becsület marad.

Ha férfi vagy, légy férfi,
Függetlenségedet
A nagyvilág kincséért
Árúba ne ereszd.
Vesd meg, kik egy jobb falatért
Eladják magokat.
“Koldusbot és függetlenség!”
Ez légyen jelszavad.

Ha férfi vagy, légy férfi,
Erős, bátor, szilárd.
Akkor, hidd, hogy sem ember
Sem sors könnyen nem árt.
Légy tölgyfa, mit a fergeteg
Ki képes dönteni,
De méltóságos derekát
Meg nem görbítheti.

Pest, 1847. január

Arany János: Oh! Ne nézz rám…

Oh! ne nézz rám oly sötéten
Pályatársa életemnek,
Mint midőn az őszi-felleg
Húzza árnyékát a réten;
Nézz szelíden, nézz mosolygva:
Férfié az élet gondja.

Bárha csügged hív barátod,
Nincs enyelgő tréfa nyelvén,
S a kemény sors vésze kelvén
Arcom elborulni látod:
A te szíved ez ne nyomja:
Férfié az élet gondja.

Dörgve hull a nagy zuhatag,
Szirthez illik rémes árnyék;
De szelíd a rónatájék,
Zengve lejt a völgyi patak,
Mely a zöld virányt befolyja:
Férfié az élet gondja.

Hát ne nézz rám oly sötéten;
Zúgjanak bár künn a vészek,
Csak ez a kis enyhe fészek
Ez maradjon mindig épen:
Szívem a bajt könnyen hordja:
Férfié az élet gondja.

1852.

Somlyó Zoltán: Szerelmes vers

Válts utat: arra jöjj, amerre én!
Bozótos sziklaszakadék peremén!

Nem én: a szigorú sors mondja ezt,
mely hozzám ragaszt és el nem ereszt.

Születtél – s utamba vetett a por.
Most már a szél is karomba sodor.

Férfi csak így tehet, hogyha erős!
Így tesz majd az utód. Így tett az ős.

A kar mind bezárul: arra való!
Ha jő a férfi, az asszonyfaló!

Viszlek, ha jössz. Ha nem: megyek veled.
Rejtsd el a szívembe szégyenedet.

Tiéd a férfi. A szégyen enyém,
ha elejtlek a sziklaszakadék peremén…

Harsányi Zsolt: Ha férfi lennék

Ó Istenem, be tudnék válogatni,
Az élet mennyit tudna nékem adni!
Magas fővel széjjeltekintenék,
Tüzet aratnék, napfényt hintenék,
Ha férfi lennék.
Nem élnék otthonban, bilincsbe kötve,
Szabadnak lenni mindég, mindörökre!
A nagy világ lehetne az enyém!
Szárnyalni mindég, élet és remény!
Ha férfi lennék.

Erős lennék, határozott és büszke,
Szememben az erőnek égne üszke,
A homlokom az égig érne fel,
Magam vagyok, senki, semmi se kell,
Ha férfi lennék.
Nem kéne asszony és nem kéne otthon.
Mint aki mindenem magammal hordom,
Mennék: az élet gőgös vándora,
Nem néznék vissza én talán soha,
Ha férfi lennék.

Mennék nem nézve másba, csak szívembe,
Magam köré egy bűvös kört emelve,
A nők közt szétnéznék, mint egy király,
Kihez a nép bálványt imádni jár,
Ha férfi lennék.
Zokogva kérdenék: szívem, szeretsz-e?
Csak nézném őket, hűvösen, nevetve,
Szenvedne és kínlódna mind szegény,
Úgy sírna mind, ahogy most sírok én,
Ha férfi lennék.