Jaj, majdnem szétfeszít a szerelem.
Jaj, majdnem összenyom a félelem.
Egy ölelésben, asszonyok,
ki halna meg velem?
Oly gyors a nyaram s lassú a telem –
az ősz kockája kit mutat nekem?
A lesi-csősz idő elől
ki szállna el velem?
Csillagok rácsa csillog az egen:
ilyen pincében tart az értelem!
A mindenséget, asszonyok,
ki vetné szét velem?
1936. július-október
Az esti felhők torlatag csodája
Aranyligetté zsúfolódva áll,
Meghalt a nap…
Elmúlt. S csodálkozol: a szíved él.
A sóhaj megfeszíti bús kabátod,
Mint agg vitorlát édes, ifju szél.
És messzi partok enyhe rajzát látod.
Ajkad egy új, csodás igét keres,
Telit, zengőt, a régi szóknál szebbet,
Az esti felhő… hűvösebbet,
Talán ezt: ölj meg! tán ezt, hogy: szeress!
1915.
Mért nem születtél te
A mi kis falunkban,
Ott se messze tőlünk,
Csak a szomszédunkban.
Csak a szomszédunkban.
De ott is szegénynek,
Falu rózsájának,
Falu legszebbjének.
Én meg soha, soha,
– Szegény fiú módra, –
Kis falunk határát
Át ne léptem volna!
Nem tanultam volna
Olvasni se másból:
Csak a te szemedből,
Csak a te orcádról.
Oh, onnan se másról,
Onnan se egyébről,
Csak a szíveinknek
Örök szerelméről!
Szeretnék nem szeretni,
S ah mégis lángolok,
Karom kitárul önkényt,
Szivem föl-földobog.
Ki az, kiért igy égek?
Mi az, mi így epeszt?
Jöhet, jöhet-e, kérdem,
Istentől ily kereszt?
Talány vagyok magamnak,
Nincs kit szeretni még;
S ah, mégis érzem, érzem,
Szivem csak érte ég!
Honnan indulsz és mikor jössz el?
Csak tudnám, ki vagy?
Megérkezel-e idejében
Egy rossz, vén fiunak?
Nagy-e az út s érdemes érte?
S érdemes a vég?
Verejték-törlés egy homlokról
S egy késett feleség.
Mit adsz néki s mit akarsz tőle?
Adsz egy életet,
Mely kárpótol, fizet busásan
S egy csók-leheletet?
Mikor indultál? Alkonyodik,
Elvéted utad.
Megérkezel-e idejében
Egy rossz, vén fiunak?
Te még nem vártál. Korán jöttem.
Nincs még pompája drága dísznek.
Mezitlen állsz, mint szűz menyasszony,
– Kit holnap esküvőre visznek.
És öltöztetnek. Homlokodra
Az ifju hajnal tüze omlik.
Titkos hatalmak öltöztetnek,
A harmat-rejtő csipkefodrig.
Mig rád adják sok ékességed,
Kebledben kéjes sóhaj rezdűl.
Sietnek-jönnek hódolóid,
Csodás hegyen-tájon keresztül.
Vágyát befojtva halk zenével
Áldoz a forrás lábaidnál.
A fuvalom, az ág hegyén már
Himnuszba kezdő pintyet himbál.
Igy vársz reá. A Valakidre.
A buja csókra, bűvös nászra
És nem marasztalsz. Állsz remegve,
Az álombeli Másra várva.
Igy várom én is őt. Mióta!
Kit soha-soha nem ismertem.
Akit keresni elindultam
Sziv-mámoros tavaszi kedvben.
Esztendők, utak végit járom,
De Valakimre nem akadtam.
Kacagó árnyak kergetőznek
A rám boruló alkonyatban.
Kertje csendes alkonyában,
Míg csapongva zúg a szél,
A Dalos bolyong magában,
S keble búsabb lángra kél.
Könny között tolul szemére
A benn küzdő gyötrelem;
Önts, ah, balzsamot sebére,
Boldogító Szerelem!
Minden lepke lél virágot,
Harmatot minden virág;
Én tekintem a világot,
Bús magány az s pusztaság.
Istenné, kit hajnalában
Hű karod vitt mint vezér,
Most ím égető napjában
Híves árnyat tőled kér!
Vagy ha kedved szép egében
Több remény nem bíztat már,
S csillagod rezgő fényében
Nincs egy enyhítő sugár:
Küldd el véglehelletemre
Még egyszer hív angyalod,
S tőle bérűl húnyt szememre
Könnyáztatta fátyolod.
Cseke, 1825. május
Futó ember még semmit nem talált,
Ám gyakran az, ki fontolgatva járt…
Szerencsédet te nagyon kergeted:
Lassabban járj, talán igy megleled.
Nagynéha még suhanva visszajár
Kísérteni egy álom-emlék.
Nagynéha még indulni készülő
És mennék, mennék…
Még hívogatják kóbor lelkemet
Ezüstködös fénypászmás éjek.
Néma szívembe dalt a csillagok
Még hintenének.
Valaki még tán fellobbantaná,
szemem kihamvadt, beteg fényét,
Mosolyos, tiszta, halkszavú öröm
Alvó reményét.
Még tudnék lágyan, lopva, remegőn,
Imás gyönyörrel csókot adni.
…Jó Istenem! Még tudnék fiatal,
Fehér maradni…
Ilyenkor, ha nyilnak az orgonavirágok,
Sajnálom elszállott, ifju koromat,
Ilyenkor messzi nyugalomra vágyok,
Hol zsenge kertek mély csöndje fogad.
Ilyenkor sóvárgok halkszavu zenékre,
Hü, tiszta lányra, ki jó, szeret, megért,
És gyönge kezét homlokomra téve
Megvigasztal az életért.
Nyugat, 1911/10. szám
