N. meghízott, lágy szívében Erosz
Ébresztett szerelmi érzetet,
A kis Erosz, amidőn nyilát rá
Lőtte, a lövésnél tévedett,
És a szív helyett gyomrát találta,
S ez szerelmi kíntól földagadt,
Bár kihúzta a nyilat, de vége
A hordónyi hasban megszakadt.
Most, ha étket s bort lát pillanatja,
Az forró szerelme áldozatja.
Samarjay Károly versei
Samarjay Károly: Ne gondolj reám
Ne gondolj énreám
Szüntelenül,
Habár szelíd szived
Értem hevül.
Ne gondolj rám, habár
Távol leszek,
Ne dúlják hű szived
Bús képzetek.
De ha magányba szállsz
Imád után,
Az éjnek csendiben
Gondolj reám.
Samarjay Károly: A Duna jege Budapest között
A’ hányszor Duna hószinü jégbe takarja el arcát,
Annyiszor ott vélem látni Szilágyi hadát.
És: “Mátyást! Mátyást!” – az egekre kiáltani hallom,
S Pest utcái között nagy neve visszadörög.
Samarjay Károly: Őszi fecskék
Könnyü fecskék, elröpültök
Dél felé,
Bár lehetnék, mint ti, én is
Könnyüvé.
Véletek légúton messze
Szállanék,
Megtudhatnám kedvesemről,
Hű-e még.
Szálljatok, de álljatok meg
Ablakán,
Nézzetek be, nincs-e bánat
Homlokán.
Szóljatok be kedvesemhez
Édesen,
Mondjátok meg, hogy ne légyen
Hűtelen.
De tavasszal ismét vissza-
Jőjetek,
Hadd halljak hírt kedvesemről
Tőletek.
Samarjay Károly: Hazafiak
Árpád unokája is árpa levét,
Árpát iszik, issza nagy őse nevét;
Ne mondja tehát valaki,
Hogy nincsen elég hazafi!
Samarjay Károly: A határon
Honom, végső határidon
Letérdelek,
Feledhetetlenek nekem
Ezen helyek.
Földig borulva szent porod
Megcsókolom,
Mert hajh! talán sokára el-
Hagylak, honom.
Oh, ne nevessetek, hogy a
Port csókolám,
Búcsú nélkül nem távozom
Tőled, hazám!
Mert messze, messze lészek én
Ha eltünél,
Hová porod se hozza el
Az éji szél.