Vörösmarty Mihály versei

Vörösmarty Mihály: A csalogányhoz

Csattogj tavasznak édes éneklője,
Csattogd el az epedő szerelem dalát,
Mig elborultan jár a völgyek ifja
Riadva zengő berkeid körűl.

Csattogj, s zavard el csüggedő szivéből
A veszteség s veszés érzelmeit;
Zengj változatlanúl gyötrő bajának
Búszenderítő nyájas éneket.

Ah zengni fogsz te még több tél után is;
De hallgatód már akkor nem leszen:
Egekre csattogsz hathatós daloddal;
De nem hat a sír mélyéhez szavad:
A völgyek ifja nem hall téged ott.

Börzsöny, 1822

Vörösmarty Mihály: Új kinok

Szinte megnyugodtak
Aggodalmaim,
S kezde már derűlni
Elborúlt szemem,
Csendesedtek hév szivemben
A bús érzetek,
S lelkemen elszúnyadoztak
Vad kétségeim.

Ekkor látom őtet
A szép megvetőt,
Tiszta kellemében
Vígan, nyájasan,
S nyomban elhágy nyúgodalmam,
Kedvem, örömem,
S százszorozva visszatérnek
Régi gondjaim.

Ó ki napjaimnak
Intézted sorát,
Ments meg e bajoktól.
Vagy vedd éltemet.
Ah ragadj el messze, messze
Túl a tengeren,
Vagy temess el kínjaimmal
Itt e szirt alá.

1822.