Világra lett, nőszült és elvesze,
Ezért kár volt emberré lennie.
Rövid magyar versek
Kriza János: Álmos
Árpádot nagyapánk Álmos nemzette: reméljünk!
Árpád nemzete kél álmos időszak után.
Pongrácz Lajos: Kölcsey
Kölcsey élt, dallott, szólott, tett, meghala: s e hon
Sírja fölött még is, néma panaszra fakad.
Bulla János: A virágnak…
A virágnak nem nézik az idejét, –
A leánynak sohse kérdd esztendejét:
Úgy születik, amikor megszeretted,
Mikor elhágy, akkor el is telmetted.
Vörösmarty Mihály: Izmén sirjára
Sok szívnek gyötrelme mig élt, gyötrelme hogy elhalt,
A gyönyörű Izmén nyugszik e hantok alatt.
1831 szeptembere előtt
Vörösmarty Mihály: A csalfa lány
Édesen a keserűt, keserűen mondod az édest:
Oh keser-édes lány! gyötrelem a te neved.
1833.
Kölcsey Ferenc: Sorsán vidámabb…
Sorsán vidámabb fény vonúl,
Ki bátran mégyen a csatának,
S egykor felhőtlen angyalának
Karján olympi mellre hull.
Töredék, Álmosd, 1814. március 10.
Vörösmarty Mihály: (Szűz arcád…)
Szűz arcád kecseit forró ifjúi viránynak
Kellemi ékítik s ritka kerékded ajak.
Pest, 1817
Vörösmarty Mihály: Kovacsóczy
Ösmerlek ki, mi vagy, hernyóból pille madár vagy
Ártatlan jószág vagy, de haszontalan is.
1829.
Madách Imre: Kormányzási ildom
Dicsekedel, hogy száz elem között
Mi ildomos békét tartasz te fel.
Egy rész bakban van, más fegyverben áll,
Amaz a veretett, emez meg ver.