Zigány Árpád: Bari, bari, bárányka

– Bari, bari, bárányka,
füvet szedtünk néked:
Gyönge füvel, virággal
etetgetünk téged;
Egész nap beczézgetünk,
elviszünk legelni:
Úgy szeretünk, hogy veled
be se tudunk telni!
Hát te, édes báránykám:
nem szeretsz-e minket?…
Hogyha szeretsz, nyalogasd
piczi kezeinket. –
Szól a bárány: – Be-e-e,
hogyne szeretnélek:
Hisz mindig szerettelek,
mióta csak élek!